Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


A második

2012.09.18

 



couple-lake-love-night-together-favim.com-73294.jpg



 A nyári esték borzongató egyhangúságánál keresve sem találhattam volna jobb időt ennél. A városból mindenki fesztiválokra menekült, én pedig imbolyogva próbáltam zajtalanul haladni a temetőben, miközben sátánista szektáktól, és dühös horrorfilmekben kizsigerelt zombi-statisztáktól szerettem volna óvni a lelkiismeretem. A volt tanárom sírja szép márványból volt, fekete kő, szürkés-fehér betűk a márványba mélyesztve, épp annyira, hogy a hozzáértő szem tudja, hogy itt bizony egy olyan ember fekszik, akinek volt egy olyan hozzátartozója, akinek volt ízlése, ami a sírkövet illeti. Rágyújtottam egy cigire, de fölöslegesnek tartottam. Az egész irányultságom paradox, mintha a sírástól nevetnék. A mobilom csörgése metsző késként hasítja a csöndes levegőt körülöttem, és érzem a tarkómon a szekta és a zombik dühödt pillantását. Az egyik kedves barátom hívott, mintha kitalálta volna, hogy jól esne egy kisebb fajta társaság. Megbeszéltünk egy időt, és egy helyszínt, miközben az agyam egy ház első emeleti szobájának mennyezetén járt, ahonnét rá lehet látni az ágyon szeretkező emberpárra, és ezt el is képzeltem, akár egy művészfilm csattanóját, egy jelenetet, ami az expozíció zárásaként lassan bontakozik ki, majd a kamera (jelen esetben az agyam), elkezd ereszkedni, közelebb, amíg el nem éri, hogy a két ember pont kitöltse a képet, majd lassan a fal felé fordul, ahol a fiú családjának képe csüng. Meg-megremeg, mikor az ágy kerete a falnak ütődik, amitől olyan a gyér megvilágításban, mintha a szereplők mozognának. Ott van az akkor tíz éves Ödönke, aki alig pár évvel később meleg lett, és elszökött otthonról, és nemrég tudta meg, hogy hívügyileg pozitív. A nővére Magdolna, a tizennégy évével a család szeme fénye volt, ma Ausztriában kábszerért árulja egyre satnyuló testét. Az öccs Gyuri, aki ezt a házat idősek tönkretételéből vette, bár épp akkor fogadott örök hűséget Zsuzsannának, aki az egyetlen normális ember volt, amíg nem lett a család tagja, majd itt van Pál, aki most az ágyon dolgozik, itt még csak csecsemő volt. Azóta eltelt tízen pár év, és felcseperedett…

 A haverom rögtön kitalálta, hogy valami nem stimmel, mert olyan volt, aki az ilyet kitalálja. Volt nála egy üveg vodka, nekem pedig pár orosz metál a telefonomon, így a hangulat adott volt.  
 

 – Tehát, elmentünk abba a buliba a lánnyal, mert hát mit tudtam tenni, jó arcok lesznek, ingyen pia, így elkísértem. Ott volt valami csávó, akié a ház, korábban soha nem láttam, de mostanra az egész családfáját csekkoltam, de a srác nem rosszabb náluk, így kifejezetten jó fej lehet. Beszélgettünk kicsit, és láthatólag kezdett a levegő kicsit szarszagú lenni a jelenlétemtől, tehát csípte a szemüket, hogy ott vagyok. A srác az a fajta pöcs, aki nem arra használ egy lányt, hogy megdugja, bár mikor elhúztam kicsit már nyomulgatott up, a csajra. Kicsit felkaptam ezen a vizet, de nem tehettem semmit, inkább leléptem.
  – De miért? Nem együtt mentetek? Kicsit gáz, hogy elkezdett pasizni…
 – Jó, de én nem a pasija vagyok, csak elkísértem. Persze mégis húz a dolog, de tudom, hogy így jár a legjobban, ha összejön a sráccal, ha megismerik egymást. Én nem tudtam volna megadni neki, ami neki kell. Nem jártam volna vele, lehet, hogy ő sem velem, így ez nem jó. Így kevesebbet találkozunk majd, de ha boldogabb lesz, mint eddig, akkor nem zavar annyira, csak első blikkre volt szomorú a gondolat.

 Pár percig nem szóltunk egymáshoz, csak hagytuk, hogy a kor szelleme rányomja a bélyegét a hangulatunkra, nem messze tőlünk egy játszótéren gyerekek viháncoltak az esti fényben.
 

 – Te mit kérnél, ha lehetne egy kívánságod, és bármit kérhetnél?
 

 A kérdés összetörte a diszkriminációt, mint önismereti tényezőt, és mély gondolatokat hozott elő, amivel mindent jobbá tehetnék magam körül.
 

 – Azt hiszem pénzt. Rengeteg pénzt, amivel bármit megtehetnék, embereket menthetnék meg, gazdaságokat állíthatnék talpra… nem tudom… amivel… ennyi. Miért, te?

 Látszott, hogy ő is gondolkodik, de már megvan neki a válasz, csak a tálaláson agyal.
 

 – Hogy egy napra újra gyerek lehessek. Akkor minden jobb volt. Mindent máshogy láttunk. Mindent jobbnak…

 Egy pillanatra megállt az idő, és minden megfagyni látszott körülöttem. A szavak mélységében féltem, hogy a saját egómat veszítem el, mikor nemes gondolatok helyett a világ legnyilvánvalóbb igazsága tárult elém: hogy milyen csodálatos gyereknek lenni, és álmodozni. Pedig egy gyerek mennyit álmodozik a felnőtt életről, mert nem látja racionálisan. Mikor rájön, hogy a valóság keserűbb az álomnál, lehet, hogy eltemeti az élet, ezért kell táplálni a racionális gondolkodást a tudatunk talajába. Az a baj, hogy egyeseknél ez olyan jól megy, hogy elfelejtenek gyermeknek lenni, amit nem szabad. Soha nem szabad elfelejteni álmodozni, és akarni, hogy elérjük, amit álmodunk.

 Mikor fél órával később elváltunk, a világ kifordulva állt körülöttem, néha meg-megbillent, miközben megcsörrent a mobilom. Az a lány volt, akit ma elkísértem a buliba, és azt mondta, hogy a házuk előtt vár, ha szeretnék vele beszélgetni. Eltámolyogtam arra, és leültem, amíg ő beszámolt arról, hogy semmi nem történt azzal a sráccal, csak táncoltak, én pedig kitöröltem azt a gondolatot, amiben a kamera a plafonra volt ragasztva. Megkérdeztem, hogy fel akar-e jönni hozzánk, mivel apám nincs otthon, de nemet mondott, így elváltunk, és egyedül indultam haza.
 Emlékszem arra, mikor a szüleim nemrég elváltak, én apámnál maradtam, anyám lelépett a szeretőjével. Apám összeszakadt, de szerencsére a szél elhordja a darabjait az ilyen estéken. Az út alatt egy lány jött felém, magas volt, és gyönyörű. Magabiztos léptekkel haladt, és még egy mosolyt is ejtett felém, én pedig éreztem, hogy belül kocsonyásodok.
 Otthon bedobtam magam a zuhany alá, és józanodásig áztam ott. Örültem, mikor egyedül voltam otthon, mert azt csinálhattam, amit akartam. Legjobban azt szerettem, hogy meztelenül is mehettem végig a lakásban, ez olyan szabadságérzetet adott. Ittam pár pohár whiskey-t, majd lefeküdtem. Szerettem volna arról a lányról álmodni, vagy újra látni. Álmomban egy tó partján sétáltunk kéz a kézben, félhomály vett körül minket, miközben vasbeton tömbökön egyensúlyoztunk, a hold pedig kivetítette ránk gyönyörű fényét. Hallottam, ahogy nevet, én pedig repülni kezdtem, de nem tudtam visszaszállni a földre, az égben szálltam egyre magasabbra, és magasabbra. A lány lentről integetett, én pedig nagyon féltem. Zuhanni kezdtem, és olyan gyorsan zuhantam, hogy nem kaptam levegőt. Le akartam állítani, de nem tudtam. Sikoltásra nyílt a szám, de nem jött belőle hang. Aztán éreztem, hogy a takaró alatt átázott az ágynemű a verejtékemtől. Kinyitottam a szemem, és szembesültem azzal az állapottal, hogy ma van a másnap. Két email-t kaptam este óta, de nem számítottak.  Az egyik a sikertelenségem záloga, hogy nem vettek fel egy olyan kurzusra sem, amire jelentkeztem. Szarul éreztem magam. A másik egy meghívó egy rendezvényre, amin majd találkozni fogok azzal a lánnyal,akivel tegnap, és sokat beszélünk. El fog bűvölni, és talán pár hónappal később megengedi majd, hogy megfogjam a kezét a folyóparton.

 Inni akartam egy pohár tejet, de kellett a palacsintába. Nem tudtam elfogadni, hogy el kell adnom a lelkem, hogy egy pohár tejet kapjak, így kinéztem az ablakon a városra, és vártam az esőre, ami eggyé válik az első kicsorduló könnyeimmel azóta, hogy a tanárom meghalt. Hirtelen éreztem a tej ízét a számban, a pohár érintését a kezemben, és rájöttem, hogy pusztulni vágyom.  

  

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.