Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Üvegtigris 3. filmkritika

2012.01.30

 

 Az Üvegtigris első részével a nagyérdemű még 2001-ben, tehát hozzávetőlegesen tíz éve ismerkedhetett meg. Bátran mondhatom, hogy ember legyen a talpán, aki nem zárta rögtön a szívébe Lalit (Rudolf Péter), Csokit (Csuja Imre), Gabent (Reviczky Gábor), Rókát (Gáspár Sándor), Cingit (Szarvas József), Sanyit (Horváth Ottó Lajos), és a többi általam most kihagyott szereplőt. Mondanom sem kell, hogy a film sikeres lett. Magyar filmeknél nehéz elvonatkoztatni attól, hogy magyar filmről beszélünk, így nyilván a siker is átértékelődik, ha egy magyar filmet veszünk górcső alá, de az Üvegtigris kiállta a próbát egy olyan időben, amikor a nagyobb magyar filmesek legtöbbje csak reamake-eket gyártott, tehát régi filmeket helyezett új köntösbe, kisebb-nagyobb sikerrel. Persze mondanom sem kell, hogy a történetvezetés mellett a remek színészi munka adta el a filmet anno.
A történet címszavakban: a semmi közepén egy út mellett áll egy büfé, az Üvegtigris. A büfés Lali, aki azon kívül, hogy gyakorlatilag a lehető legnyugodtabb életet választotta, hihetetlen kalandokba keveredik kis csapatával együtt, akik közül kár lenne kiemelni egyet is, én mégis megteszem és kiemelem az értelmi sérült Sanyit, illetve Csokit, aki az anyjával él, Babettával jár, macskája van, és kemény. Persze, amennyire ezek után el tudjuk képzelni. Ami még kiemelendő a történetvezetésből, hogy a történet kezdetétől átvezető jelenetek vannak a film közben, amikben egyik-másik szereplő egy kihallgatószobában beszél. A film végén kiderül, hogy miért is.2006-ban jött a folytatás, amit megelőzött egy kisebb botrány, ugyanis a nyers verzió a stúdióból kijutva felkerült az internetre, sok-sok kárt okozva ezzel a készítőknek. Így azok emiatt kétségessé tették a folytatás reményét (ahogy tapasztalhattuk két-három évig tarthatott ez az állapot). A folytatás sokak számára nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket, de, aki a kis szívére teszi a kezét, rájön, hogy nem is gondolhatta, hogy a folytatás felülmúlhatná az elődöt. Én nem csináltam versenyt abból, hogy melyik a jobb, így a második rész is bekerült a kedvencek közé. Persze nem titok, hogy Parti Nóra szerepeltetése rányomta a bélyegét erre.
A történet vezérfonala ebben az esetben már az elején kirajzolódik egy lakópark tervét ábrázoló táblával, és ebből a kiindulási alapból bontakozik ki a rengetek mellékszálat felvonultató történet.
Ezzel el is érkeztünk a 2010 végén bemutatott, tehát még friss és ropogós harmadik részhez, amiről rögtön két dolog jutott az emberek eszébe az előzetes híresztelések után: 1. Új helyszínre számíthatunk, egy nagyvárosra ráadásul. Ilyenkor az ember akarva akaratlanul Budapestre gondol, és ebben az esetben nem is téved hatalmasat; 2. Szabó Erika (a Barátok Közt második Tildája) személye, és bája volt, aki az Origo tizenötös listáján az ötödik legszebb magyar színésznő titulust kapta (halkan súgnám meg, hogy elnézve a többi jelöltet szemöldökráncolásba kezdtem...), na de ne vonatkoztassunk el a filmtől, ami nagyon-nagyon meg akart újulni. Ám mivel a lehetőségek ebben az esetben (is) korlátozottak (tehát sajnos nem haraphatja meg Lalit egy vámpír, amitől főszereplőnk szintén vérszívóvá változik és irtogatni kezdi az arra tévedő átutazókat nagyon-nagyon brutális módon.), így maradt az új helyszín, és a feszültségkeltés. A filmben előfordul néhány utalás a régebbi részekre: Selmeczi Roland nélküli „rendőrpáros” (a színész 2008-ban életét vesztette egy autóbalesetben), így ebben a részben Rezső (Besenci Árpád) Bajusz nélkül marad és egyedül alkot párt. Persze ebben az esetben is minden adott volt egy sikeres folytatáshoz. És, hogy valóban sikeres lett-e? Laikus szemmel nézve azt mondom, hogy igen. Nem nevettem annyit, mint a korábbi részeken, de sokkal többet izgultam. Több volt a feszültség, vártam a végkifejletet, és nem csalódtam. Persze nem voltak nagy elvárásaim, így talán ez érthető is. A történetvezetés itt is más, mint a korábbi részekben. Lali elfásult életét megunva amnéziát tettetve ellopja egy ügyvéd kocsiját, felszedi Nikit (Szabó Erika) a bombázót, és elindul, hogy megváltoztassa az életét, miközben a többiek lenullázzák az ügyvédet, és a büfébe bezárva elindulnak Lali után. Kecsegtetően hangzik egy délutáni ebéd utáni nevetéshez.
Összefoglalva, mindenkinek csak ajánlani tudom a trilógia fentebb felsorolt filmjeit. Persze nem azt akarom sugallni, hogy tökéletesek. De a rendeltetésük becsülettel betöltik, tehát szórakoztatnak, és ezt úgy teszik, hogy nagyon könnyű elmerülni abban a világban, ami néha annyira abszurd, hogy pont ezért oly hihető.

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.